Mivel egyre közeledik a ballagás, gondolom már sokótokat gyötri az a (rém)álomkép miszerint egy vaskos csúnya aranyláncot kap majd. Nekem pl. semmi bajom az ékszerekkel, csak ne legyen arany ( színében), legyen szolid és szép. No nem vagyok egy túl nagy ékszeres, drága ékszereket meg főleg nem hordok, de íme néhány kép ékszerekről amelyek nem hányatnának meg ha éppen kezembe akadnának:
No de lássuk be: egyik rokonnak sincs ilyen jó ízlése, képzelőereje, hogy ilyet ajándékozzon. Valamiért kedvelik a hányásszínű, kimondhatatlanul ocsmány, gusztustalan arany ékszereket, amelyek leginkább egy félig megrágott májkrémes zsemlére hasonlítanak, és amelyektől vaskos epét okádik az ember:
Íme egy aranyóra minden rokon kedvence. Ez a darab majdnem félmillió forint, mégis a szekrényem alján porosodna.
DE!
Van némi ellenpéldám is aranyékszert tekintve, mindjárt itt ez a 300 000 Forintos csoda:
Ez azé má döfi. Annyi szent, hogy ami az én ízlésemet illeti, nagyon nehéz eltalálni hogy mit szeretek.
Amit ki nem állhatok, azok a nonfiguratív "csakazérthordommertdrágavolt" ékszerek. Semmi mintája, semmi alakja csak egy odabaszott hányás az egész, de azért dicsérjük meg az illetőt aki hordja, hadd legyen büszke magára hogy mindenféle szart aggat magára.
És a kedvenceim, az abszolút nyertesek, a hányinger faktor legmagasabb értékének nyertese:
kettétörhető-szív medál :'))
Ha hiszitek ha nem, minden második lánynak ÉS fiúnak a nyakába ott lóg ez a förtelem.. Ez a megmagyarázhatatlan emberi terrorizmus. Ez a világ ellen elkövetett bűntény. És nekem is volt.
És végezetül még valami amit sose vegyetek nekem:
Semmit se ami pillangós. Mintán szar. Kislányos. Okádék. Soroljam? Az életben szeretem a pillangókat, mert valóban szépek, a világ kis alkotásai de hogy magamra aggassam őket az sok.
Nos mára ennyi. Nyomás aludni/tanulni ti kis majmok.
Csók.
